Életem egyik legjobb négy hetét töltöttem most a családommal, barátaimmal. Nagyon jó érzés, hogy mindenre jutott időm. Sokan kérdezték, hogy nem unatkoztam-e. Hát, egy picit sem! Olyan régen volt már pihenőm, hogy pontosan tudtam, ha egyszer lesz majd, akkor miket szeretnék/fogok csinálni. Családommal voltunk Horvátországban nyaralni, ahol körbe jetskiztük az egész szigetet. Nővéremmel 78km/h mentünk. (Igen, mindketten féltünk picit! ) Múlt héten pedig fesztiválon voltunk a két legjobb barátnőmmel és egy roppant vicces fiú társasággal (barátnőm pasijának a barátai, szóval értitek 🙂 ). Jó érzés volt, olyan emberekkel beszélgetni, akik nem vízilabdás közegből jönnek. Akik, elcsodálkoznak, amikor arról beszélek mennyit edzünk és ugyan ilyen elánnal hallgattam őket a saját érdekes életükről. Fura nekem hallani, hogy ők hogyan élnek és mennyire más problémákkal kell megküzdeniük. Jó kizökkennés volt a megszokott köreimhez képest. Kata és Lotti természetesen ismét hozta a formáját és volt, hogy reggel 7-kor milánóit reggeliztünk visszaérve a Strandról. Természetesen rengeteg csillám és mindenféle fesztivál kellék volt rajtunk, de hát mikor ha nem a fesztiválon? Lottinak még a lábujján is csillám volt… Hál’ Istennek semmi nem rontotta el a jó kedvünket!

Nagyon jól sült el ez a kikapcsolódás, nem is gondoltam, hogy ennyire felemelő lesz. Az egyik legnagyobb feladat most az lesz, hogy ezt a lelki állapotot fenn tudjam tartani. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy végre a saját uszinkban edzhessünk és ne kelljen reggeltől-estig ismét utazgatni. Egy új korszak kezdődik, amire adtam még magamnak 2 hét átmeneti időt, hogy ismét beleszokjak a vízilabdába és mindenbe, ami ezzel együtt jár. Onnantól pedig ugyan azzal az elvakultsággal, elszántsággal és szenvedéllyel vetem bele magam a munkába, hogy az, amire oly rég óta várok beteljesülhessen.